Szépség és Kárhozat

Mindig akkor veszi fel a telefont, amikor nem várnád.
Vagy akkor venné fel, amikor nem hívod fel. De vissza hívni... - bocs ez erős volt - szóval vissza csörgetni, hogy hé létezem, most ráérek, vagy tudomis én, azt nem fogja, az biztos. Amikor fontos volt - a legfontosabb - akkor sem tette. Most meg... Talán direkt nem veszi fel.
Jó, igazad van, ez nem vall rá. Nem hátrál meg, előbb hazudja csengő hangján, hogy
- Kösz! Tök kedves vagy, meg minden...
vagy tudom is én. Nem fogja felvenni és ha ma nem veszi fel, holnap fel sem hívom. Elég volt akkor szaladgálni utána. Meg kiszolgálni kénye kedvét.
Szóval egy ilyen nem kell, elegen ugrálják körbe, minek legyek a sokadik.
Aha, jó hogy kérdezed, igen. Tényleg szeretett, volt közös vonásunk is egyébként. De a cicázást is meg lehet unni egyszer.
Hogy hiányzik? Hazudnék szívesen. De akkor nem akarnám felhívni, hallani a hangját, meg mi lett vele, meg egy csöppnyi örömöt szerezni neki, melyet ha udvariasságból is, de megköszönne.